KEDVES KATANING TAGOK KÉRÜNK MINDENKIT HOGY ÜZENŐFALÁN ÉS PRIVÁT ÜZENETEIBŐL AZ 1 HÓNAPNÁL
RÉGEBBI ÜZENETEKET ÉS KÉPEKET KITÖRÖLNI SZÍVESKEDJETEK HOGY NE TERHELJÜK TÚL AZ OLDALT. A SAJÁT OLDALON LÉVŐ KOMMENTEKTŐL JOBRA EGY PICI PIROS + OTT TÖRÖLHETŐ.
Kedves Barátaink ! A Faliujságon lehet üzenni egymásnak. A Körpanoráma csoportban is lehet nézni Tévé műsort és sok szép tájat is nézni.Kellemes időtöltést kivánunk Mindenkinek!
Kedves Barátaink! ÚJDONSÁG A NING RÉSZÉRŐL. !!!
Ez egy zárt közösség oldal ,ahol 2010. óta a szabadidejét szeretetben,békességben együtt töltő csapat értékes Tagjává váltunk. AZ OLDAL nem FIZETŐS Ezért kérek mindenkit aki velünk akar maradni hogy hivja meg barátait az oldalra .
Kivánunk mindenkinek kellemes idötöltést az oldalon.
IDE VÁROK MINDENKIT SZERETETTEL,AKINEK A LELKÉT MEGÉRINTIK A SZÉP VERSEK.
***
***
A barátságot mondhatjuk egy kertnek,
melybe sok-sok kis magot elültethetsz.
Kedvesség és nevetés a locsolás,
s a szeretet lesz a kinyíló virág.
Türelem, megértés, gyengéd figyelem
napsütésnél jobban melegítenek,
Így nem hervad a szeretet virága,
s aki ültette, örökké csodálja.
;">
***
AZ ÉLET
Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szivem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
Ady Endre
***
***
Ady Endre (1877-1919)A partiumi Érmindszenten született egy elszegényedett nemesi családban. Édesapja Ady Lőrinc (1851–1929), kisparaszti gazdálkodó, édesanyja Pásztor Mária (1858–1937), református lelkipásztorok leszármazottja volt. Egy öccse volt, Ady Lajos (1881–1940), aki magyar-latin szakos tanárként ábrándos nyelvészkedéssel nevüket Ond vezér nevéből eredeztette. A huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei. (Forrás Wikipédia) Válogatás verseiből.
; Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkinzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
1909 jún. 20. (A Nyugatban jelent meg először: 1909. július 1. ; ugyanezen decemberében a Szeretném, ha szeretnének című kötet nyitóverseként volt olvasható)
SZÍNHÁZBAN
Nincs egy tűrhető szereplő,
Unalmas, rossz mind a hány,
Ha hiányzik páholyából
Az az édes, barna lány.
De ha ott van, oly elnéző,
Engedékeny, jó vagyok:
Kritikát a barna kislány
Szép szeméből olvasok.
=Ady Endre emlékmúzeum Nagyváradon=
A park közepén lévő kicsiny emlékmúzeumot 1957-ben létesítették, abban az épületben, amelyikben a múlt századi "Mülleráj" üzemelt. Az épület előtt van Ady mellszobra, ahol eredetileg Mária mennybemenetele bronzszobor állt, amely jelenleg a Barátok temploma kertjében látható.
Ady Endre Emlékmúzeum – az Adyra vonatkozó irodalmi anyag és emlékek gyűjtőhelye a nagyváradi "Müllerei" néven ismert cukrászda épületében, ahol a költő gyakorta vendégeskedett. Törzsállománya a Rozsnyai Kálmán-féle Ady-ereklyegyűjtemény, amelyet Nagyvárad városa 1942-ben vásárolt meg. A II. világháborúban jelentős veszteségeket szenvedett anyaghoz hozzácsatolták a zilahi gimnáziumban őrzött gyűjtemény maradványait; ezek nagy részét még a költő édesanyja és Ady Lajos, a költő testvéröccse adományozta az egykori Wesselényi-kollégiumnak. A két gyűjtemény egyesítése után 1955. nov. 26-án nyílt meg ünnepélyesen az Ady Endre Emlékmúzeum. Megszervezője és első igazgatója, Tabéry Géza, 1958-ban bekövetkezett haláláig itt alakította ki a romániai Adykutatás őrhelyét. Az Ady-relikviák gyűjtése és konzerválása, a gyűjtemény állandó gazdagítása és tudományos feldolgozása folytán a kutatások alapjául szolgáló leltár mára a következőképpen alakult: a 430 kötetes könyvtárból 134 Ady-mű, 51 különböző nyelvű Ady-fordítás, 183 Adyval kapcsolatos munka; a kéziratgyűjteményből 28 eredeti Ady-kézirat, ill. -levél; több mint kétszáz levél Léda, Csinszka, Ady Lajos, Dutka Ákos, Octavian Goga, Emil Isac, Emőd Tamás, Földessy Gyula, Tabéry Géza és mások tollából; a fényképgyűjteményből 40 eredeti, 305 másolat; cikkgyűjteménye kb. 1000 Adyval kapcsolatos írást tartalmaz; megvannak a Reinitz Béla, Hetényi Heidelberg Albert, Kacsóh Pongrác, Hodula István és mások megzenésítette Ady-versek kottái; 7 festmény, 6 szobor őrzi a költő emlékét. A gyűjteményt kéziratmásolatok, filmek, műsorok, plakátok, meghívók, gyászjelentések, rajzok, illusztrációk, folyóiratsorozatok (köztük a Nyugat szinte teljes kollekciója) egészítik ki.
Diósadi Ady Endre (Érmindszent, ma Adyfalva (románul Ady Endre), 1877. november 22. – Budapest, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei is a fejlődést, a haladást sürgetik.
Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei.
A partiumi Érmindszenten született egy elszegényedett nemesi családban. Édesapja Ady Lőrinc (1851–1929), kisparaszti gazdálkodó, édesanyja Pásztor Mária (1858–1937), református lelkipásztorok leszármazottja volt. Egy öccse volt, Ady Lajos.
A szülei jogászt akartak belőle ezért beíratták a debreceni református jogi akadémiára, de hiába. Hiába küldték Pestre és Temesvárra, hiszen Ady költő akart lenni.
Ezután Nagyváradra ment, ahol gazdag kulturális élet volt annak idején. Új verskötetet adott ki 1903-ban Még egyszer címen, azonban ez sem volt siker. Az áttörés 1903 augusztusában jött, akkor találkozott Diósy Ödönné Brüll Adéllel, egy gazdag férjes asszonnyal, aki Párizsban élt és látogatóba jött haza Nagyváradra.
Léda (Ady így nevezte őt verseiben) lett a múzsája; Léda iránti szerelme és nála tett párizsi látogatásai segítették. Megfogta a kezemet, s meg sem állt velem Párizsig.” A Léda-szerelem 9 évig tartott:1903–1912-ig. Léda 1911-ben halott gyermeket hozott világra a költőtől, s ezután kapcsolatuk megromlott. 1912-ben, egy párizsi újságba írt cikkével végleg szakított Lédával.
Hétszer járt Párizsban 1904 és 1911 között. Első, egy évig tartó párizsi útja után a Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és egy sor költemény jelent meg az ő tollából.
A könyvek iránt is élénken érdeklődő Ady a Huszadik század nevű radikális csoport tagja lett. 1906-ban megjelent harmadik verskötete Új versek címmel – ez a könyv mérföldkő a magyar irodalomban, a modern magyar költészet születését jelzi –, de a negyedik könyve, a Vér és arany hozta meg az igazi sikert és a kritikusok elismerését.
1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában megjelentek Ady versei és esszéi, ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa, 1912-től pedig az egyik szerkesztője is. 1908-ban Nagyváradon A Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója volt.
A Nyugat kétségtelenül a magyar irodalom legfontosabb folyóirata, melynek Ady nemcsak szerkesztője volt, hanem szimbóluma is. Keményen kritizálta a politikai helyzetet. Nem volt ínyére a vezető pártok nacionalizmusa, bírálta a szociáldemokraták antinacionalizmusát is; látta mennyire maradt el Magyarország a fejlett országok után, de rámutatott a nyugati országok fogyatékosságaira is.
Ady 1912 áprilisában szakított Lédával.
1914-ben találkozott a 22 éves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett. 1915-ben a lány apjának beleegyezése nélkül összeházasodtak. Verseiben Csinszkának nevezte Bertát.
Az I. világháború alatt nem közölt írásokat, 4 év hallgatás után 1918-ban jelent meg újabb verseskötete, A halottak élén cím alatt. A kötetet Hatvany Lajos szerkesztette, aki „a kötet összeállításába erős kézzel nyúlt bele”, egyes verseket ki is hagyott.
Az őszirózsás forradalom után megalakult népköztársaság a forradalmi versei miatt megpróbálta kisajátítani, saját költőjének tekinteni. Ady egyik versében világosan kimondta: „sem utóda, sem boldog őse nem vagyok senkinek”, noha harcos híve volt a polgári radikálisoknak, és "vezérének" nevezte Jászi Oszkárt.
Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, vérbajban szenvedett. Ő, aki Tisza Istvánt geszti bolondnak nevezte egyik versében, elborult elmével feküdt a Liget Szanatóriumban, ahol 1919. január 27-én halt meg, 42 évesen. Temetése január 29-én volt. Koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, ahol Kunfi Zsigmond, Móricz Zsigmond, Vincze Sándor, Babits Mihály, Pikler Gyula, Bíró Lajos, Jászi Oszkár, Kernstok Károly, Schöpflin Aladár és sok más közéleti személyiség mellett több ezren rótták le kegyeletüket és búcsúztatták, majd kísérték utolsó útjára fedetlen fővel, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton át a Kerepesi temetőig.
VAN OLYAN PERC...
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.
De oly muló a mámor üdve,
Elszáll az ámitó remény,
Nem igér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolúl a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
Kerepesi temetőben
ÉRTED
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék beszélnek,
Ki nagy merészen égbe szállt
És elorzá kincsét az égnek,
Hogy tűz, meleg és láng sugára
Mindent hevítsen, hasson át
S áldást hintsen a nagy világra.
Lelkem kibontja szárnyait,
Égig tör fel gyors repüléssel,
A fényt, sugárt, mit ott talál,
Magába szívja szomjú hévvel
És ennyi fényt - a földre szállva -
Pazar kezekkel hint reá
Egy édes-kedves kisleányra.
ÉN SZÉP VILÁGOM...
Én szép világom,
Boldogságom.
Arcod borúsnak
Miért látom?
Sóhaj tör elé
Kis szívedből,
Ragyogó könnycsepp
Szép szemedből.
...Ha hű sziveddel
Érzed, érzed,
Hogy el fog veszni
Üdvösséged,
Csókolj meg forrón
Utoljára,
Haljunk meg most a
Boldogságba!...
EGY CSÓKODÉRT
Elmúlt a régi, tiszta vágy,
Amellyel egykor környezélek,
Epesztő, forró, balga láz
Égető lángja sorvaszt érted,
Egy csókodért mindent od'adnék
Egy csókodért nem kell az élet!
Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!
AZ ANYÁM ÉS ÉN
Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípője ringott, a büszke
Kreol-arca vakított.
Szeme, vágya, eper-ajka,
Szíve, csókja mindig könnyes.
Ilyen volt a legszebb asszony,
Az én fiatal anyám.
Csak azért volt ő olyan szép,
Hogy ő engem megteremjen,
Hogy ő engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.
Bizarr kontyán ült az átok.
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarabb,
A legszomorubb fiút.
Ő szülje az átok sarját
Erre a bús, magyar földre,
Az új hangú tehetetlent,
Pacsirta-álcás sirályt.
Fénye sincs ma a szemének,
Feketéje a hajának,
Töpörödött, béna asszony
Az én édes jó anyám.
Én kergettem a vénségbe:
Nem jár tőle olyan távol
Senki, mint torz-életével
Az ő szomorú fia.
Versek Léda asszonyhoz
MERT ENGEM SZERETSZ
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.
SZÍVEK MESSZE EGYMÁSTÓL
Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szívem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.
Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő megáll.
Ady Endre
ADD NEKEM A SZEMEIDET
Add nekem a te szemeidet,
Hogy vénülo arcomba ássam.
Hogy én magam pompásnak lássam.
Add nekem a te szemeidet,
Kék látásod, mely mindig épít,
Mindig irgalmas, mindig szépít.
Add nekem a te szemeidet,
Amelyek ölnek, égnek, vágynak,
Amelyek engem szépnek látnak.
Add nekem a te szemeidet,
Magam szeretem, ha szeretlek
S irigye vagyok a szemednek.
Ady Ednre
Ha szeretlek..
Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendo álmokat.
Ha szeretlek, akkor vergodve
A halált nem hívom soha,
Elturöm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgota.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom --
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.
Ha szeretlek... Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!...
De mért?... Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt, --
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyújtó pillanat!...
**
**
Ady Endre
VAN OLYAN PERC...
Van olyan perc, mikor szívünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.
De oly múló a mámor üdve,
Elszáll az ámító remény,
Nem ígér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolúl a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
Ady Endre
OKTÓBER
Elnézem az őszi rózsát,
Bús halottját dérnek-fagynak...
Ne higgyetek a mosolygó,
Ködöt bontó őszi napnak!
Október egy szeretkező,
Flastromos, vén, kacér asszony -
Hazug fénnyel azért csábít,
Hogy fagyával elhervasszon.
1899 október 19
Ady Endre : Őszi éjszakán
Őszi éjszakán...
A szél ha hűvös éjszakákon
Lehűti mámoros fejem,
A te hideg, utolsó csókod,
Az jut eszembe én nekem.
Hiába száll agyamra mámor
S virrasztok annyi éjszakát,
Mindig érzem annak a csóknak
Halálos, dermesztő fagyát.
Ajkad akkor tapadt ajkamra
Utólszor... aztán vége volt...
Talán tavasz sem volt azóta,
Az egész világ néma, holt...
Mikor a szél fülembe súgja,
Hogy csóknak, üdvnek vége van,
A sírból is életre kelnék:
Zokognék, sírnék hangosan!...
Móricz Zsigmond korán, már iskolás korában felfigyelt Ady Endre munkáira. Ady első verseskötetének megjelenésekor úgy érezte, mintha a Hortobágy poétája című versét ő maga írta volna. A második – Vér és arany – című kötetet már egy este alatt végigolvasta, reggelre a kritika is megszületett belőle. Erre Ady is válaszolt Móricz Hét krajcár című novelláskötetének kritikájával, amivel megpecsételte barátságukat.
A két irodalmár sok dologban hasonlított egymásra, úgy érezték, rokonlélekre találtak a másik személyében, ám sok dologban különböztek is. Móricz ezeket a különbségeket úgy fogalmazta meg, hogy ami hiányzik a saját életükből, azt a másikon keresztül élhetik meg, Móricz egészen pontosan elfojtott vágyait látta Adyban.
Móricz akármerre járt, két mondata közül az egyikkel biztosan Adyt emlegette.
Ady halála után is mindig pozitívan szólalt fel azért a költőért, akit ő Petőfi óta az egyetlen igaz költőnek tartott. Azt sem viselte el, ha valaki rossz szóval emlegette Ady Endrét – legfőképp italozásai miatt – holott több ízben ő maga is tanúja volt féktelen tivornyáinak.
Az egyetlen dolog, amelyben nem értett egyet kortársával, az a Lédával való kapcsolata volt. Az író mindvégig ellenezte azt, aggódott, hiszen nem lehetett tudni, mi lesz a vége az egésznek.
Ezzel a szép verssel kívánok mindenkinek kellemes hétvégét!"Szeretlek, mint anyját a gyermek,mint mélyüket a hallgatag vermek,szeretlek, mint a fényt a termek,mint lángot a lélek, test a…Folytatás
decemberDecember. 1.Ahelyett, hogy sötét körülményektől kezdenél félni, tudd, hogy teljes biztonságban és védelemben vagy.December. 2.Most is körülötted vagyunk, telve szeretettel, bölcsességgel,…Folytatás
Angyali üzenetek a hét minden napjáraNovemberNovember 1.„Őrangyalod folyamatosan beszél hozzád, gyengéden vezet utadon, és tanácsokkal lát el.” November 2.„Halljuk szíved imáit, s ha segítségért…Folytatás
Csak kis kitartás! - biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este, ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok. Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem, elkoptunk, de ne sejtse senki sem, higgyék csak azt: az óra jól ketyeg, nem irgalmaznak ám az emberek, csak hajtsd a vért, arcom piros legyen, frissen induljak minden reggelen, csak én tudom, ha ágyba roskadok, estére már milyen fáradt vagyok.
Szemem árkos és ajkam szögletén a két vonás már mély lett és kemény, sokat sírtam; eső után a föld ilyen barázdált, csapzott, elgyötört... de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl, arcom hegy-völgye lágyan kisimul, csak este, ha ágyamba roskadok, érzem megint, nagyon fáradt vagyok. Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan, holnap sikerül minden biztosan, a félúton, szívem, jaj meg ne állj, kip-kop... tovább is híven kalapálj, a hegynek föl kicsit nehéz az út, szív kell hozzá, de aki odajut, a csillagok közt csillagként ragyog... csak este, este oly fáradt vagyok.
Sose pihentem, nem volt rá jogom... Most meg-megállok s felfohászkodom: - Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj! szegény szívem, te meg szaladj, szaladj... Csak kis kitartás, még egy hős iram, fussunk dalolva bátran és vígan... de este már a dal is csak dadog; altassatok el engem, csillagok
Valahol elhagytad az arcomat s most én se tudom, milyen vagyok, megmozdul-e szememben az öröm, mélyülnek-e tovább a ráncaim? Talán ez a halál, az emlékek nélküli végtelenség, amelynek nincsen se múltja, se jelene, s nem gyötri a jövő sem.
Valahol elhagytad az arcomat. Teremtő tenyeredre várhatok, amely mégis tud bánni az idővel, mert nincsen többé, csak ez az út, ha elindulsz rajta, meglehet, az arcomra is rátalálsz.
Valahol elhagytad az arcomat s most én se tudom, milyen vagyok, megmozdul-e szememben az öröm, mélyülnek-e tovább a ráncaim? Talán ez a halál, az emlékek nélküli végtelenség, amelynek nincsen se múltja, se jelene, s nem gyötri a jövő sem.
Valahol elhagytad az arcomat. Teremtő tenyeredre várhatok, amely mégis tud bánni az idővel, mert nincsen többé, csak ez az út, ha elindulsz rajta, meglehet, az arcomra is rátalálsz.
Most mélységekből szakad föl a szó S nem csinált virág, nem papírhajó, De Óceán setétjén égő gálya, Mit röpít a szív tajtékos dagálya, A mélybe le s a mélyből újra fel, Ma szólni nem lehet s ma szólni kell: Szeretlek, népem, mindhalálig.
Egy érzés szunnyadt bennem hangtalan, Némán, keményen, mint kőben arany, Most csákány töri, bontja, fejti föl Az érzést, amely üdvözít -- és öl S mártíromságot szenvedtet velem; Mi ez? Szokás, nyelv vagy történelem, E szó: Szeretlek mindhalálig?!
Száz hajszáleren szívódik belém, És száz ösvényen felé kúszom én, És száz formában kísért engemet, Mint langy szellő, mint Számum-lehelet; Alakoskodik, rejtőzik, tagad, Míg egyszer egy órában kifakad: Szeretlek népem mindhalálig!
Tudtam én ezt? Nem tudtam ezt soha; Nem így; míg jött a sors, a mostoha, És megmutatta, hogy Te: én vagyok, S ha Te sorvadsz el, én is elhalok, Mint a levél, ha elszárad a fa, Mint a gyermek, kit elhágy az anya, Szeretlek népem mindhalálig.
Ha te nem vagy, nincs álom, illat, szín, Az élet babyloni vizein. Nincs fáklya, mit a szív magasra tartson. És ülünk egyformán a szürke parton: Alélt lelkek egy alélt földtekén... És ha te nem vagy, nincs e költemény: Szeretlek népem, mindhalálig.
Mi vagy Te nékem? Szomjamra ital, Sebemre ír és bánatomra dal, Tűzhely, amelyhez térni soh'se késem. Márvány, amelybe álmaimat vésem. Át egen, földön, folyón, tengeren, Rögön, hanton, koporsófedelen: Szeretlek mindhalálig, nemzetem!
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Versek világa határok nélkül –nak.