KEDVES KATANING TAGOK KÉRÜNK MINDENKIT HOGY ÜZENŐFALÁN ÉS PRIVÁT ÜZENETEIBŐL AZ 1 HÓNAPNÁL 

RÉGEBBI ÜZENETEKET ÉS KÉPEKET   KITÖRÖLNI SZÍVESKEDJETEK  HOGY NE TERHELJÜK TÚL AZ OLDALT.   A SAJÁT OLDALON LÉVŐ KOMMENTEKTŐL JOBRA EGY PICI PIROS +  OTT TÖRÖLHETŐ.

Kedves Barátaink ! A Faliujságon lehet üzenni egymásnak. A Körpanoráma csoportban is lehet nézni Tévé műsort és sok szép tájat is nézni.Kellemes időtöltést kivánunk Mindenkinek!

Kedves Barátaink! ÚJDONSÁG  A NING RÉSZÉRŐL.       !!!

 Ez egy zárt közösség oldal ,ahol   2010. óta a szabadidejét szeretetben,békességben együtt töltő csapat értékes Tagjává váltunk. AZ OLDAL  nem  FIZETŐS  Ezért kérek mindenkit aki velünk akar maradni hogy hivja meg barátait az oldalra .

Kivánunk mindenkinek kellemes idötöltést az oldalon.

                                !                                          

Nyugdijasklub-Ez a csoport a nyugdíjasoké,hogy soha ne legyenek egyedül, és kellemesen töltsék az időt!

Információ

Nyugdijasklub-Ez a csoport a nyugdíjasoké,hogy soha ne legyenek egyedül, és kellemesen töltsék az időt!

Ha túl vagy a bűvös 50-en, tán hasznos és kellemes időtöltést nyújthatunk egymásnak


“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)

Tagok: 58
Utolsó aktivitás: Júl 14, 2016

 

  Az élet a nyugdíj után kezdődik…

 

Ha józan ésszel nézzük, egy végig dolgozott élet, a gyermekek felnevelése után eljön az az idő, amikor az ember már nem azért küzd, hogy elvégezze a szükséges iskolákat, jó munkahelyet keressen, sikeres legyen a szakmájában, megtalálja a párját, felnevelje a gyerekeit, lakást, kocsit vegyen és megteremtsen egy egzisztenciát.

 Végre eljön az idő, amikor már csak magával és a párjával, az élet élvezetével foglalkozzon és utazgasson, lásson világot, különböző gyógy kúrákra járjon, jó éttermekben fogyassza el az ebédet vagy a vacsorát.

Ez a nyugati világban teljesen természetes! Ki ne látott volna boldog, kiegyensúlyozott, jómódú német, angol, amerikai nyugdíjasokat a világ kedvelt nyaralóközpontjaiban. Vagy olyan méregdrága gyógykezeléseket, amik kifizetése nem jelentett problémát az idősebb korosztálynak.De nézzük meg a mai magyar nyugdíjasokat! Valahogy nem hasonlítanak a nyugati országok gondtalanul élő időseire. Ma a mi idős szüleink, nagyszüleink többnyire minimális nyugdíjból kénytelenek élni és legtöbbször a gyerekek segítségére szorulnak.
 Aki pedig nem számíthat a gyermekei támogatására, nehezen tud megélni.
AZ ÉLET ALKONYÁN

Kárpáti Éva:

Elmúlt már az ifjúságod
Itt van életed alkonya.
Ne gondolj az elmúlásra.
Ne add fel soha!

Tartogat még az élet szépet
Még, ha lassabb is már a lépted
Gyönyörködj kerted virágban
Fürdőzz meg a Napsugárban.

Nézd, hogy növekszik egy kisgyermek.
Tanítsd meg , mire csak lehet
Ha tovább adod a jót és szépet
Már nem volt hiába élted!

A reményt , ne add fel soha,
Hogy sorsod nem lesz mostoha.
Ha elérkezik az utolsó óra
Mosolyogva indulj a Nagy Útra.

Mikor megszülettél, mosolygott mindenki
Egyedül Te sírtál ,más senki.
Próbáld úgy élni Élted,
Hogy mikor elmész sírjanak Érted!

 

Óbecsei István

Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,
 Szeressétek az öregeket.
 A reszkető kezű ősz apákat,
 A hajlott hátú jó anyákat...
 A ráncos és eres kezeket,
 Az elszürkült sápadt szemeket...
 Én nagyon kérlek titeket,
 Szeressétek az öregeket.


 Simogassátok meg a deres fejeket,
 Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
 Öleljétek meg az öregeket,
 Adjatok nekik szeretetet.
 Szenvedtek ők már eleget,
 A vigasztalóik ti legyetek.
 Én nagyon kérlek titeket,
 Szeressétek az öregeket.


 Ne tegyétek őket szűk odukba,
 Ne rakjátok őket otthonokba.
 Hallgassátok meg a panaszukat,
 Enyhítsétek meg a bánatukat.
 Legyen hozzájuk szép szavatok,
 Legyen számukra mosolyotok.
 Én nagyon kérlek titeket,
 Szeressétek az öregeket.


 Ők is sokat küzdöttek értetek,
 Amíg fölnevelkedtetek,
 Fáradtak ők is eleget,
 Hogy ti módosabbak legyetek.
 Ők is elfogadtak titeket,
 Mikor Isten közéjük ültetett.
 Azért én kérlek titeket,
 Szeressétek az öregeket.





Ha majd az örök szeretet
 Elhívja őket közületek,
 Ti foglaljátok el a helyüket,
 Mert ti lesztek majd az öregek.
 S mindazt, mit nekik tettetek,
 Azt adják nektek a gyerekek.
 Azért előre intelek titeket,
 Szeressétek az öregeket.

EGY ŐSZI DÉLUTÁN

Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.

.Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.
S akkor, a kerítése tövében előbújó kisvirágot észre vette.
- mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem.

.A férfi a vállát rándítva mondta – én ilyent nem kértem.
Azzal bement a fűtetlen, hideg házába.
Kopott kabátját hanyagul ledobva,
Kályhájába tüzet rakva
Kavargott benne a kislány mondata.
- minek nekem virág? – mormogta.

.Éjszaka lett, nem jött álom a szemére,
Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe,
-virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.
Majd felkelt, konyhájából a nagykést magához vette,
Kiment, s a kisvirágot óvatosan a földből kivette,
A házba bevitte és gondosan elültette.
Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,
Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak.

.Kislány szelíden szólt, s rámosolygott.
látom bácsi, bevitted a virágot.
Be – válaszolta, majd elballagott.
Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül,
Várja a kisvirág, mely az ablakában ül.
A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott,
A férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott.
Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette.

.Hanem egy nagytábla csokit levett a polcról és kosarába tette.
Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva,
Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába.
Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett,
Idős néni jött elébe – jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok,
a kislány beteg lett, kórházba van – mondta a nénike – nagymamája vagyok.

.
A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.
-Hová- hová – szólt egy nővér – egy kislányt keresek ma beteg lett –
- ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.
Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból.
Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából,
Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.
Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta,
- köszönöm – összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta.

.Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra – köszönöm – csak ezt az egy szót mormolta.
Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kisvirágját magához vette,
A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam,
Látod? Most ezt visszaadtam,
Már tudom, megtanultam,
Mi az, hogy szeretni,
Hogy néha meg kell állni,

Boldog nyugdijas élet!

Jaj, csak végre nyugdíjba mehetnék már! - hányszor , de hányszor sóhajtozunk így addig, amíg dolgozunk. Aztán eljön a "szép, nyugalmas" időszak, és már nem is olyan idilli a kép...

Jaj, ha végre nyugdíjba mehetnék! Mennyi mindent tudnék itthon csinálni, ha nem kellene állandóan rohannom, soha semmire nincs időm, örökké szalad a lakás, függönyt kellene mosni, de mikor? Hiszen este már dög fáradt vagyok, és a hétvégémet csak nem fogom erre "pazarolni"!

Ugyanez férfi változatban, kicsit szordínósabban: le kell mosni a kocsit, megígértem a Pistának, hogy átmegyek meccset nézni, meg inni egy-két üveg sört, de az asszony is nyaggat, csináljam meg a csapot végre. És itt a sportlap is, amit reggel nem tudtam rendesen átnézni.

És sorolhatnánk hosszan... Mennyi program, mennyi elvégzetlen, elvégezhetetlennek tűnő feladat.

Aztán eljön a nap, eljön a nyugdíj. Eljön a várva várt szabadság! És eltelik egy-két hét, talán egy hónap is és a nyugdíjas nyugtalan lesz. Nem így képzelte. Egyik nap megy a másik után, ő üldögél a négy fal között, a párja vagy a családtagok mennek dolgaik után, nincs kihez szólni, a tévésorozatokat unja, az újság sem köti le. A házimunka, ha csak az a napi feladat hallatlanul unalmas, nem elégíti ki igazán, hogy fényes a padló, tiszta az ablak, a kocsi karosszériáján is hasra esik a napfény, a Péter is ugyanazokat a marhaságokat mondja nap mint nap. Ezt várta ennyire?

Mi az, ami hiányzik? A változatosság. A társaság. A beszélgetések. A kapcsolatok. Az érzelmek. Egyszer csak "ott ülő lesz", rászokik arra, hogy hetente elmenjen a körzeti orvoshoz, szemészhez, pedig nincs is semmi baja, de a várakozás közben lehet másokkal beszélgetni. A boltban hosszan válogat, szóba elegyedik bárkivel, aki válaszol, az utcán, a villamoson témát keres, ha nincs fogadókészség, gyakorta magában beszél az illető.

 

És a kezdeti hiányérzet, ami eleinte csak a kedélyét rontja, egyszer csak átalakulhat igazi bajjá, betegséggé.

A magára maradt ember - aki persze lehet frissen elvált, özvegy, gyerekeitől elszakadt ember, munkanélkülivé vált, aktív korú, avagy magányos nyugdíjas -, egy idő múlva valódi tüneteket produkál. Depresszióba forduló rosszkedv, álmatlanság, szédülés, vérnyomás panaszok, szabálytalan szívdobogás - előbb-utóbb tényleg orvosi segítségre szorul. Az orvos, ha sok a dolga, ha csak a panaszokra figyel, általában csak gyógyszert ír fel. A testet gyógyítja, a tünetet, a lelket, az igazi okot sajnos érintetlenül hagyva.

 

 

Hogyan lehet ezt a helyzetet megváltoztatni?

 

Bármilyen furcsa, de a legszerencsésebb a helyzet kialakulását megelőzni. A nyugdíjba készülőknek ajánlatos felkészülni arra, hogy mit is fognak, mit akarnak majd csinálni a nagy szabadsággal. Bár az, hogy ez majd problémát jelenthet, a munkás napok alatt elég nehezen elképzelhető a számunkra. 

 

Forrás: családinet

 

 

Monok Zsuzsanna " Kikelet" : Az élet alkonyán 

Hidd! Az élet alkonyán is szép lehet a nyár, 
ha berepül a szívbe a mesés „ kékmadár”. 
A boldogság fészke - itt - már békés, és nyugodt, 
a dévaj mámor vágya, rég zátonyra futott. 
Finomabban árnyalt ez alkonyati érzés, 
lélekből szövi át a kapcsolati féltés. 
Érettebb e kötelék, mint az ifjúkorban. 
Buké terem benne úgy, - miként az ó-borban. 

Érzékibb a tekintet, és meghittebb a szó, 
a szép-korúak tudják már, mi a szép, s a jó. 
Ha egymásra néznek, hálát mond’nak szemeik, 
s gyengéd érintéssel simogatnak kezeik. 
Selymesen szép hatás vonja be a lelkeik’, 
meghittség varázsa koszorúzza perceik’. 
Éltető sugár ez, az életnek alkonyán, 
s szép, mint az illatos, szeptemberi, késő nyár. 


Beszélgető fórum

Istennel beszélget egy ember:

Bertalan Katalin Szept 10, 2013 kezdeményezte. 0 Válasz

Istennel beszélget egy ember:Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi azembernek, hogy betekintsenA szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepénegy nagy fazék, benne ízletes raguval.Az embernek elkezdett csorogni a nyála.Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtakvoltak. Az összes éhezett.Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a…Folytatás

Beteggé tesz a magány

Bertalan Katalin kezdeményezte. Utolsó válasz 1bxzk3r3egf94 Febr 3, 2013 által. 2 Válasz

A magány beteggé teszA másik nagy létszámú társadalmi csoport, amelynek tagjait leginkább veszélyeztetik a mentális betegségek az időseké. Európában meredeken emelkedik az időskorúak részaránya, közülük azonban mind többen élnek egyedül, nélkülözik az értelmes tevékenységet, és ez a két tényező melegágya a lelki betegségeknek. Egyes becslések szerint az időskorúak háromnegyede szorulna lelki gyógyításra, akár gyógyszerek, akár "beszélgetős" terápia keretében. Ennek az óriási igénynek a…Folytatás

Pörgessük fel az anyagcserénket almaecettel!

Bertalan Katalin kezdeményezte. Utolsó válasz 1nvz09p64ahdm Okt 15, 2012 által. 2 Válasz

Pörgessük fel az anyagcserénket almaecettel!Hans Adolf Krebs 1953.-ban Nobel díjat kapott, amikor felfedezte, hogy anyagcserénk ecetsav nélkül nem működik.Szinte bármilyen anyagcsere folyamatot nézünk, mint amikor a szervezet átalakítja a táplálékot, ecetsav jön létre. Így tehát ecetsav nélkül sem a zsírokat sem a szénhidrátokat nem tudnánk lebontani, épp ezért szervezetünknek napi 100 gramm ecetsavra van szüksége az egészséges anyagcseréhez. Szervezetünk saját maga természetes úton is képes…Folytatás

Üzenőfal

Hozzászólás

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Nyugdijasklub-Ez a csoport a nyugdíjasoké,hogy soha ne legyenek egyedül, és kellemesen töltsék az időt! –nak.


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Július 14, 2016-on 1:07pm-kor

Régi szép napok felidézése. Deákné Tecus Emlék.

Feladó: Deák Andrásné 

Nagyon régen volt amikor még általános iskolás voltam.

Amikor már tanultuk a földrajzot akkor tudtam meg, hogy Magyarországnak vannak olyan tájai ahol nem olyan síkság van mint ahol én éltem

az az Kiskunfélegyházán. De ott is a tanya központban laktunk, hosszan kellet menni iskolában, télen gyúrtuk a havat elázott a cipőnk mire oda értünk az iskolában. Nyáron a hőség még nagyobb volt ott mint a lakott helyeken.

Én amikor megtudtam, hogy hegyes vidék isvan, akkor elhatároztam, hogy minden

képen hegyes vidékre fogok menni, ha már legalább 16 éves leszek.

Amikor betöltöttem a 16 évemet már gondolkodtam hogyan kellene eljutni

olyan helyre ahol nincs ez a síkság ahol élek. Szerencsémre más lányok is elvágytak a tanyai éltből és akadt olyan aki neki vágott az új helyet keresni, de igencsak Pestig jutottak el. De volt olyan, hogy innen Tatáról jött 2 

vezetőbeosztású ember akik munkásokat kerestek ide a Tatai téglagyárban.

De csak férfiakat kerestek, hát én lemaradta. De a következő évben

már lányokat is vártak a téglagyárban dolgozni ez volt 1953 ban a fiúk akik már az előző évben eljöttek amikor toboroztak, volt olyan aki elhívott  és a barátnőmmel el is jöttünk, kicsivel idősebb voltam mint 17 éves. Nagyon örültünk neki, hogy végre itt vagyunk a hegyes vidéken. Nem törődtünk azzal, hogy  télagyárban kellet dolgozni, noha nagyon nehéz munkánk lett

de nem bántuk. Itt ismerkedtem meg a férjemmel 1953 ban akivel ha megérjük, jövő év február 14. én leszünk 60 éves házasok. 1953 őszén el ment a kedvesem 3 évre katonának. Nagyon fájt a lelkem amikor itt maradtam nélküle, de idővel megszoktam, hogy nincs mellettem. végül 1956

őszén leszerelt, és 1957 febr 14 én meg is esküdtünk.

Szüleimhez sűrűn elutaztunk Kiskunfélegyházára, mindenek felett nagyon szerettünk haza járni a szülői házhoz, nagyon jól éreztük magunkat amikor az Édesanyámék otthonában mehettünk. / férjem édesanyja itt lakott Tatán/ 

Tehát ezzel kapcsolatban azóta is van egy dal ami úgy érzem csak a kettőnké, még mindég nagyon fáj, hogy a gyönyörű fiatal életünknek vége lett de bennem él minden ami akkor volt amíg élek mindég ezt fogom dúdolni, vagy énekelni, hogy.

Van egy kicsi házikó fehér fala ragyogó, oda jártunk te meg én ifjúságunk 

idején. Minden kis zug minket hív, soha nem feled a szív nekünk egyet jelent  már az a ház az ifjúság. Most is újra elmegyünk emlékeket keresünk fel

tűnik egy régi nyár és egyboldog ifjú pár. Az a kicsi házikó, most is olyan ragyogó nekünk egyet jelen már az a ház az ifjúság. Katikám ha lehet légyszíves tedd be a nyugdíjasok 

oldalára ezt. Nagyon köszön puszil Tecus.

 


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Július 7, 2016-on 1:28pm-kor

Sziasztok  kedves barátaim!

Csak benéztem kicsit ,már jó a gépem.Kívánok szép nyári napokat neked.Baráti ölelésssel....Puszi Kata


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Január 12, 2015-on 12:55pm-kor
A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET A legfőbb művészet, tudod mi? Derűs szívvel megöregedni! Tenni vágynál, s tétlen maradni, igazad van, mégis hallgatni. Soha nem lenni reményvesztett. Csendben hordozni a keresztet: Irigység nélkül nézni másra, ki útját tetterősen járja. Kezed letenni az öledbe, s hagyni, hogy gondod más viselje. Hol segítni tudtál régen, bevallani alázattal, szépen, hogy arra most már nincs erőd, nem vagy olyan, mint azelőtt. Így járni csendesen, vidáman Istentől rádrakott igádban. Mi adhat ilyen békét nékünk? Ha abban a szent hitben élünk, hogy a teher, mit vinnünk kell, örök hazánkba készít el. Ez csak a végső simítás a régi szíven, semmi más. Eloldja köteleinket, ha e világ fogvatart minket. Teljesen ezt a művészetet megtanulni nehezen lehet. Ára öregen is sok küzdelem, hogy a szívünk csendes legyen, s készek legyünk beismerni: Önmagamban nem vagyok semmi! S akkor lelkünk kegyelmes Atyja nekünk a legszebb munkát tartogatja: Ha kezed gyenge más munkára, összekulcsolhatod imára. Áldást kérhetsz szeretteidre, körülötted nagyra, kicsinyre. S ha ezt a munkát is elvégzed, és az utolsó óra közeleg, hangját hallod égi hívásnak: 'Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!' Németből Túrmezei Erzsébet átdolgozásában

A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső simítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed,
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
'Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!'

Németből Túrmezei Erzsébet átdolgozásában


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a November 14, 2014-on 12:48pm-kor

CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Október 22, 2014-on 11:00am-kor

Azu eső ellenére is kivánok mindenkinek szeretettel teli szép napot! Hoztam egy verset is.....

Szádeczky-Kardos György

Nincs időd...

Szoktál-e néha meg-megállni, 
és néhány percre megcsodálni 
a zöld mezőt, a sok virágot, 
az ezerszínű szép világot? 
A dús erdőt, a zúgó fákat, 
a csillagfényes éjszakákat, 
a völgy ölét, a hegytetőt? 
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni, 
sajgó sebekre enyhet adni, 
hulló könnyeket letörölni, 
más boldogságán is örülni? 
Meghallgatni, akinek ajka 
bánatra nyílik és panaszra, 
vigasztalni a szenvedőt? 
Nem, neked erre nincs időd!

S ha majd est borul a késő mára, 
készülni kell a számadásra, 
mérlegre tenni egész élted, 
tettél-e jót, láttál-e szépet? 
És nincs más vágyad, csupán ennyi: 
nem rohanni, csak ember lenni, 
hiszen már látod a temetőt! 
De most már késő!......Nincs időd!


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Október 12, 2014-on 11:11pm-kor
Kívánok neked elegendőt! Nemrég a reptéren felfigyeltem egy anya és lánya búcsúzásának utolsó perceire, amint a hangosbemondóban beszállásra szólítottak fel. A biztonsági kapu mellett állva megölelték egymást, és az anya így szólt: - Szeretlek és kívánok neked mindenből elegendőt. - Anya, a mi életünk több volt, mint elég- válaszolt a lány. A Te szereteted minden, amire valaha szükségem volt. Én is ugyanezt kívánom Neked!- Megcsókolták egymást és a lány elment. Az anya odajött az ablakhoz, ahol ültem. Ahogy ott állt, látszott, hogy sírás szorongatja a torkát. Próbáltam nem megzavarni őt, de ő megszólított: - Búcsúzott már valaha is valakitől úgy, hogy tudta, örökre szól? - Igen.- válaszoltam. - Elnézést, hogy megkérdezem, de miért örökre szóló búcsú ez? - Idős vagyok már és Ő olyan messze él. Nehézségek várnak rám és reálisan nézve a következő hazaútja már a temetésemre fog vezetni.- mondta. - Amikor elköszönt, hallottam, hogy ezt mondta neki: „Kívánok neked elegendőt.” Megkérdezhetem, hogy értette ezt? Elmosolyodott. - Ez egy jókívánság, amit generációk adtak át egymásnak. Szüleim ezt mondták mindenkinek. Egy pillanatra elhallgatott, mintha még jobban próbálna emlékezni, és egyre inkább mosolygott. - Amikor azt mondtuk „Kívánok neked elegendőt”, csupa jó dologgal teli életet kívántunk a másik személynek. Aztán felém fordulva felsorolta nekem ezeket: Kívánok neked annyi napfényt, hogy ragyogónak lásd az életet. Annyi esőt, hogy megbecsüld a napsütést. Annyi boldogságot, hogy lelked viruljon. Annyi fájdalmat, hogy az élet apró örömei is nagyobbnak tűnjenek. Annyi nyereséget, hogy megelégedj a vágyaiddal. Annyi veszteséget, hogy értékelni tudd, amid van. Annyi üdvözlést, melyek átsegítenek a végső búcsún.” Aztán sírni kezdett, és elsétált. Azt mondják, egy percig tart, hogy észrevegyél valakit, aki különleges, egy óra, hogy komolyan vedd, egy nap, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.

Kívánok neked elegendőt!

Nemrég a reptéren felfigyeltem egy anya és lánya búcsúzásának utolsó perceire, amint a hangosbemondóban beszállásra szólítottak fel.
A biztonsági kapu mellett állva megölelték egymást, és az anya így szólt:

- Szeretlek és kívánok neked mindenből elegendőt.

- Anya, a mi életünk több volt, mint elég- válaszolt a lány. A Te szereteted minden, amire valaha szükségem volt. Én is ugyanezt kívánom Neked!- Megcsókolták egymást és a lány elment.

Az anya odajött az ablakhoz, ahol ültem. Ahogy ott állt, látszott, hogy sírás szorongatja a torkát.

Próbáltam nem megzavarni őt, de ő megszólított:

- Búcsúzott már valaha is valakitől úgy, hogy tudta, örökre szól?

- Igen.- válaszoltam. - Elnézést, hogy megkérdezem, de miért örökre szóló búcsú ez?

- Idős vagyok már és Ő olyan messze él. Nehézségek várnak rám és reálisan nézve a következő hazaútja már a temetésemre fog vezetni.- mondta.

- Amikor elköszönt, hallottam, hogy ezt mondta neki: „Kívánok neked elegendőt.” Megkérdezhetem, hogy értette ezt?


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Október 12, 2014-on 11:10pm-kor

Elmosolyodott.

- Ez egy jókívánság, amit generációk adtak át egymásnak. Szüleim ezt mondták mindenkinek.

Egy pillanatra elhallgatott, mintha még jobban próbálna emlékezni, és egyre inkább mosolygott.

- Amikor azt mondtuk „Kívánok neked elegendőt”, csupa jó dologgal teli életet kívántunk a másik személynek.

Aztán felém fordulva felsorolta nekem ezeket:

Kívánok neked annyi napfényt, hogy ragyogónak lásd az életet.
Annyi esőt, hogy megbecsüld a napsütést.
Annyi boldogságot, hogy lelked viruljon.
Annyi fájdalmat, hogy az élet apró örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Annyi nyereséget, hogy megelégedj a vágyaiddal.
Annyi veszteséget, hogy értékelni tudd, amid van.
Annyi üdvözlést, melyek átsegítenek a végső búcsún.”

Aztán sírni kezdett, és elsétált.

Azt mondják, egy percig tart, hogy észrevegyél valakit, aki különleges, egy óra, hogy komolyan vedd, egy nap, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Október 9, 2014-on 9:25pm-kor

Csokonai Vitéz Mihály
Október


"Már hát elérkezett a víg október is,
Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körül
A szüretelőknek víg tábora örül...."


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Október 9, 2014-on 8:54pm-kor

Tallóztam

Tandari Éva

Magányos öregek ...


Az ősz - öreg anyóka
reszketve - botolva ,
a konyhába tipeg .
Kis teának , hogy vizet tegyen ...

- de visszalép legyintve ;
minek már ez ... Istenem ... !

És lassan visszatipeg ,
és szobája is hideg ,
és szívét a magány
dermeszti meg .

- A gyermekek felnőttek .
Az Ember ... rég meghalt .
~ Ó, én édes párom !
Hát nem vittél magaddal ...

És bújik az ágyba ,
kis melegre vágyva ,
várva a békés ,
a megváltó Halálra .

Hisz senki sem kopog hogy ;
" Megjöttem ! Csókolom ! "
~ És senki sem köszön rá ,
ki " Jó-napot " - kíván .
Magánya maradt csak ,
s az emlékezés :
Reszkető szívének , hidd el
~ ez oly kevés !

Magam előtt látom
a ráncos kis kezeket ...
Ez szelt Néked nemrég
még minden szeletet ...

Nem hálát kérte ...
- Csak kis szeretetet .
~ Ne lökd a magányba
- ki mindig szeretett !

 
 

CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Augusztus 29, 2014-on 3:33pm-kor

Az apró figyelmességek hálója tartja fenn az emberiséget.











Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek, ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
 Ami mellett fiatalon elmentél rohanva, most ráérsz megnézni, akár támaszkodva.- Kacagj, nevess,de a bajt soha ne keresd.
 Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb, mindenki a magáét hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy - az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb
. Ne sajnáltasd magad, légy arra büszke, sok mindent átéltél, és mégsem törtél össze.
Visszahozni, semmit sem lehet, fogadd el így,s élj emberhez méltó ,derüs életet..










            

 
 
 

KATANING TV

OLDAL FORDÍTÓ

 

Cégek


vállalkozások,
hirdetéseit megjelentetjük

az ár megeggyezés szerint
havonta fizetendő!

TÁMOGATÁS

                 
***

HA TEHETED TÁMOGASD A KATANING OLDALT!

                  KÖSZÖNJÜK!!!

ISTEN HOZOTT!

***






FACEBOOK

MÁR A FACEBOOKON IS MEGTALÁLSZ MINKET! LIKE-OLJ BENNÜNKET OTT IS!!!

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

ADMINOK

ooo

***

***

***

free counters

***

Profilkártya

Betöltés...

© 2019   Created by Bertalan Katalin.   Működteti:

Profilkártyák  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek

***

*** ***