KEDVES KATANING TAGOK KÉRÜNK MINDENKIT HOGY ÜZENŐFALÁN ÉS PRIVÁT ÜZENETEIBŐL AZ 1 HÓNAPNÁL 

RÉGEBBI ÜZENETEKET ÉS KÉPEKET   KITÖRÖLNI SZÍVESKEDJETEK  HOGY NE TERHELJÜK TÚL AZ OLDALT.   A SAJÁT OLDALON LÉVŐ KOMMENTEKTŐL JOBRA EGY PICI PIROS +  OTT TÖRÖLHETŐ.

Kedves Barátaink ! A Faliujságon lehet üzenni egymásnak. A Körpanoráma csoportban is lehet nézni Tévé műsort és sok szép tájat is nézni.Kellemes időtöltést kivánunk Mindenkinek!

Kedves Barátaink! ÚJDONSÁG  A NING RÉSZÉRŐL.       !!!

 Ez egy zárt közösség oldal ,ahol   2010. óta a szabadidejét szeretetben,békességben együtt töltő csapat értékes Tagjává váltunk. AZ OLDAL  nem  FIZETŐS  Ezért kérek mindenkit aki velünk akar maradni hogy hivja meg barátait az oldalra .

Kivánunk mindenkinek kellemes idötöltést az oldalon.

                                !                                          



Édesanyám

Sebesen száll a felhő az égen
Nem láttalak édesanyám régen.
Ha én szállni mint a felhő tudnék,
Édesanyám csak tehozzád szállnék.
Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni,
Be szeretnék kék ibolya lenni.
Kivirítnék az anyám kertjében,
Hadd tűzne fel dobogó keblére.
Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,
Elhagyatott árva gyermek vagyok,
Messze van az édesanyám gáza,
Csak búsulok, sóhajtok utána.

 

 



Egy szívem van…

Ha száz szívem volna:
Mind érted dobogna,
Szelíd arcod mind a százban
Napfényként ragyogna.
Áldjon meg az Isten
Jártadban, keltedben.
Hová nézel a virág is
Ott nyíljék legszebben.
Nincs több, csak egy szívem,
Csak egyetlen egy van:
Ám, de százzal sem tudnálak
Szeretni már jobban.
A te neved zengi
Minden dobogása…

Szálljon reád édesanyám

Az Isten áldása!

                        

Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna
Én azt is megkeresném,
Ha csak egy csillag gyúlna
Fényét ide vezetném.
Ha csak egy madár szólna,
Megtanulnék a hangján,
Ami csak szép s jó volna
Édesanyámnak adnám.




Benedek Elek: Kisbaconi temetőben           

Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.
Egykor, régen haj de féltem,
Ha temetőbe léptem,
Vége már a félelemnek,
„Nagyapóék" ott pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat,
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.
Elmondom, hogy bárhol járok
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.
Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Tőlük kaptam mind örökbe,
S ha szívemben van szeretet
Ez az ok szívükből eredt.
A forrását minden jónak                                                       
Köszönhetem „Nagyapónak",
Nagyapónak és párjának,
Az én édes nagyanyámnak.
Óh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom,
S hogyha pályám megfutottam
Én is itten nyugodhassam.



Anyám

Anyám könnye fürösztgetett
Ha az élet beszennyezett.
Az öröme napsugár volt,
Rajta volt az egész égbolt.
Az o nyelve, anyanyelvem,
Az én élő örökségem,
Édesanyám én szeretlek,
S ma is szívből köszöntelek.

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!


Horváth István: Anyanyelvemben őrizlek téged

Anyám a hangod nem hallom többet.
Anyanyelvemben őrizlek téged.
Szavaid szívem mélyén dübörögnek.
Úgy zengik vissza a mindenséget,
ahogy azt tőled szóval tanultam.
Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.
Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.
Ez nem szégyenem se büszkeségem.
Anyám vagy! Most már csak a szavakban!
S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,
drágább a szavad, mélyebben dobban.
Nincs a földön oly kincs, se hatalom,
mely megfolythatna fiad ajkán.
Dédunokád is őrzi „Vénanyót”.
Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,.
Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.


Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!                           

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

„Anyu, anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.  

 

 

Mamának, anyák napjára

Május van, a legszebb vasárnap,
Arcomon a ráncok épp új sorokat kapálnak.
Hogy kényelmesen elférjen minden ma született könnyem,
S ne váljon az út tengerré, amin hozzád jöttem.

Kezemben virág, szirmain számtalan gondolat,
Mely hozzád száll, hisz egykor mind belőled fakadt.
Szívedből, melyhez engem lágyan odahúztál,
S hogy hogyan kell szeretni, te megtanítottál.

Anyám voltál, Mama! A legszentebb számomra,
S ha nem érezném így, lelkem rögtön elkárhozna,
Hisz mindent, amit kaptam, a két szememben ragyog,
Miközben rád hófehér ruhát adtak az angyalok.

Hiányzol! Annyira szeretlek!
Álmomban minden éjjel magamhoz ölellek.
S csókolom a kezed, azt az Isten áldott kezet,
Mely nélkül az enyém most olyannyira remeg.

Eleredt az eső, ne sírj, szépen kérlek,
Ma anyák napja van, s köszöntelek téged.
Légy magasztos a mennyben is, amiért felneveltél engem,
S mutattad az utat, hogy merre kell mennem.

Úgy vigyáztál rám, mint fészkére a madár,
Önzetlen volt minden, mit nekem adtál.
Mosolyod ringatott, mikor két karod átölelt,
Hangod mint egy pacsirta, csak nekem énekelt.

Nézd, itt ez a virág, ezt most itt hagyom neked,
Mert ha tovább maradok, félek az eső újra elered.
S ráncaim gátját átszakítja minden ma született könnyem,
Mégis tengerré válik az út, amin hozzád jöttem.
Hajdu Sára

 

 

Donászy Magda
Anyák napján
Rózsa, rózsa, rózsafa
nyílj ki holnap reggel.
Hadd kössek
bokrétát,                                                                                
mire anyám felkel
A hajnali fénysugár                                               
bíborszínre fessen,
csillogó
harmatcsepp
szép szirmodra essen.                         

Rózsa, rózsa, rózsafa
nyílj ki holnap reggel.
Hadd kössek
bokrétát,

 

 

Létay Lajos

Édesanyám mit segítsek?

Cukrot törjek? Hozzak lisztet?

Megpörköljem tán a kávét?

Elszaladjak hagymaszárért?

Neked száz és száz a dolgod,

míg ebédünk egybehordod;

míg az asztal megterítve,

csak te fáradsz, te s megint te!

Ámde én nem hagylak téged,

tétlen mint is nézhetnélek?

S épp ma van lám neved napja,

hát így üld meg, mosogatva?

Édesanyám, mit segítsek,

hogy ne fáradj, légy mind frissebb?

Megtennék én mindent érted,

minden gondtól kímélnélek.

Hogy vidáman élj sokáig,

s ifjan lásd meg unokáid.

 Hálaadás

Dsida Jenő

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

                                                                                                                 

                                                                      

                                                                                       

 Az édesanya

Takács Irén

Ha beteg vagy, fáradt,

És ha gyötör a bánat,

Betakar, vigasztal,

Megveti az ágyad.

Szeresd ezért nagyon

Az édesanyádat!

Sokszor bizony rossz vagy,

Talán nem is láttad

Mikor a két szemén

Könnyek vontak fátylat.

Tiszteld ezért nagyon

Az édesanyádat!

Ő mindig gondol rád,

Megvarrja a ruhád,

Egész nap dolgozik,                                                

Késő estig fárad.

Tiszteld, szeresd ezért                         

Az édesanyádat!

Gondolj mindig arra,

Hogy a legdrágábbat

Addig kell szeretni,

Míg melletted állhat.

Tiszteld, szeresd ezért

Az édesanyádat!                                                                    

                                                                                       

                                                                                       

                                                                                   

Fekete kenyér

Petőfi Sándor

Miért aggódol, lelkem jó anyám?

Hogy kenyeretek barna, emiatt?

Hisz meglehet, ha nincs idehaza,

tán fehérebb kenyérrel él fiad?

De semmi az! Csak add elém, anyám,

bármilyen barna is az a kenyér!

Itthon sokkal jobb ízű énnékem

a fekete, mint máshol a fehér!

          

                                                                                     

                                                                                   

Édesanyám

Sebesen száll a felhő az égen

Nem láttalak édesanyám régen.

Ha én szállni mint a felhő tudnék,

Édesanyám csak tehozzád szállnék.

Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni,

Be szeretnék kék ibolya lenni.

Kivirítnék az anyám kertjében,

Hadd tűzne fel dobogó keblére.

Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,

Elhagyatott árva gyermek vagyok,

Messze van az édesanyám gáza,

Csak búsulok, sóhajtok utána.

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygő sugárban
Énekelnék-
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
Mindig fújnék,
Minden bő kabátba
Belebújnék -
Nyári éjen,
Fehér holdsütésben
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem-
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék. Fel

Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál. Fel

Kuczka Péter: Anyám keze

Az én kezem még fehér,
mint a kenyér béle,
mind a kettő belefér,
Anyám tenyerébe.

Barna az ő tenyere,
mint a kenyér héja,
puhán simogat vele,
arcom simogatja.

Este, ha a lámpa ég,
s mégsem látja senki,
barna, jóságos kezét,
kötényébe ejti.

Szeme nagyon messze néz
és a lámpa fénye,
mint az édes, sárga méz,
csorog szép kezére. Fel

Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa

Piros rózsa, fehér rózsa 
egy csokorba összefogva, 
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.

Vedd el tőlem, édesanyám, 
harmat csillag bársony szirmán. 
Nap csókolta, szél ringatta, 
kicsi lányod szívből adja. Fel

Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna, 
én azt is megkeresném. 
Ha csak egy csillag gyúlna, 
fényét idevezetném. 
Ha csak egy madár szólna, 
megtanulnék hangján. 
Ami csak szép s jó volna, 
édesanyámnak adnám. Fel

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek. Fel

MP3

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked. Fel

Fecske Csaba: A nagymamánál

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.

A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza. Fel

Donkó László: Anyák napján

Köszöntelek anyám 
lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.

Köszöntelek anyám
édes gyermekszóval
áldjon meg az élet
minden széppel, jóval!

Könnyet sose ejtsél,
mosoly legyen szádon,
hisz te vagy a legjobb
nékem a világon!

Köszöntelek anyám
lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal. Fel

Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam. Fel

Donászy Magda: Édesanyámnak

Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.

Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki
a virág.

Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
nagy világ. Fel

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám! 
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak 
is van édesanyja. 
Reggel mikor felébredtem 
az jutott eszembe, 
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe. 
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten, 
Te is sokat fáradoztál 
évek óta értem. 
Kimostad a ruhácskámat, 
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni 
kevés lenne ez a nap. 
Köszönöm, hogy olyan sokat 
fáradoztál értem, 
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem. Fel

Móra Ferenc : Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon. Fel

B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára

Réges régen készülődünk
erre a nagy napra
hiszen ma van az esztendő
legeslegszebb napja.

Hajnal óta anyut lessük,
Ébred-e már? Hív-e?
Neki van a világon
a legeslegjobb szíve.

Bizony nincs a naptáraknak
mosolygósabb napjuk,
szobáját ma virágokkal
telis-teli rakjuk.

Amit érzünk, amit szólnánk
vidám dalba öntjük,
Édesanyát énekszóval
szívből felköszöntjük. Fel

Veres Csilla: Neked álmodom anyu

Neked álmodom anyu
a napnak sugarát
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.

Elhozom neked anyu
a hulló csillagot
zsendülő mezőkről
az édes illatot.

Elhozom én onnan
méhecskét, virágot
s megálmodom neked
az egész világot. Fel

Az édesanya

Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne. Fel

Ámon Ágnes: Anyák napjára

Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
Bontsa ki érette legszebbik virágát.

Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik legszebbik énekét.

Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,
az én Édesanyám mindig mosolyogjon! Fel

Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek

Mikor járni tanítottál, 
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.

Ölelgettél, cirógattál, 
ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
- bármi rosszat tettem.

Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül 
sose múlt el este.

Beszédre is tanítottál -
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon, 
hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók 
szeretik a mézet,
Édes, drága jó Anyácskám 
úgy szeretlek téged. Fel

Devecsery László: Édesanyámnak

Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.

Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.

Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,

HOGY A GYERMEKED VAGYOK! Fel

Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek?

Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid. Fel

Szeresd édesanyádat

Ő az, aki halkan
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel. Fel

Nagymamák köszöntője

Erdő lánya, gyöngyvirága
gyöngyöm-böngyöm gondot űz,
rügy kipattog, madár csattog,
barkát vet a parti fűz,
zöld erdőben, zölden gyöngyen,
fehér gyöngyből gyöngyvirág,
gyöngyös gyönggyel, gyöngyvirággal,
köszöntöm ma NAGYMAMÁMAT! Fel

Nagymamának

Tarka rétről kanyargós út
szalad be a vadonba.
- Ünnep van ma, ünnep van ma! -
Kismadár is dalolja.

Nyári lombok hajladoznak,
tarka lepkék szállnak.
Mit adjak e szép ünnepen
az én nagymamámnak?

Ez a színes virágcsokor
elsuttogja halkan,
amit neked nagymamám
mondani akartam. Fel

Krepsz Ági: Köszönet, drága jó Anyám...

Köszönöm, drága, jó Anyám teneked,
hogy magadba fogadtad sejtemet,
hogy véreddel tápláltad véremet,
s mikor magadhoz engedted lelkemet.

Köszönöm, drága, jó Anyám teneked,
hogy lelkemet ily módon szeretted,
hogy megengedted ereimnek, s
benned lévő sejtjeidnek,
hogy növekedjenek.

Köszönöm, drága, jó Anyám teneked,
hogy az életet nekem megengedted,
hogy új kis testecskeként
megszülessen, kis sejtecskéből
felnőtt ember cseperedjen.

Köszönöm, drága, jó Anyám teneked,
-a jó Isten legyen teveled!-
hogy megtapasztalhatom e földi életet
és millióknak nyújthatok segítő kezet. Fel

Mentovics Éva: Az én anyukám

Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.

Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,

kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold 
az anyai szeretet.

Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam, 
borogattál, meséltél.

Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.

Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek…
nem mondhatom elégszer. Fel

Károlyi Amy: Nagyon kis fiúk dala

Anya kezét fogni jó,
száraz és meleg.
Kerül árok és gödör,
ha vele megyek.

Anya kezét fogni jó,
hogyha kutya jön,
anya kicsit mosolyog,
a kutya köszön.

Anya kezét fogni jó,
hogyha hull a hó.
Egy szavára elkerül
minden hógolyó.

Kék köténye az öböl,
én meg a hajó.
Hajózik a képzelet,
alszik a hajó. Fel

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik,
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok, 
csak annyit, hogy anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van,
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged. Fel

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék, 
ölelnék jó illattal; 
Hogyha madár lennék, 
dicsérnélek zengő dallal; 
hogyha mennybolt lennék, 
aranynappal, ezüstholddal, 
beragyognám életedet csillagokkal. 
Virág vagyok: ékes 
piros szirmú, gyönge rózsaág; 
madár vagyok: fényes 
dalt fütyülő csöpp rigócskád; 
eged is: szépséges 
aranynappal, ezüstholddal, 
beragyogom életedet csillagokkal. Fel

Iványi Mária: Nagyanyónak

Halkan, puhán 
Szirom pereg 
Simogatja 
öreg kezed.

Piros szegfű 
Halvány rózsa 
Téged köszönt 
Nagyanyóka. Fel

Tordon Ákos: Anyák napi mondóka

Anyukám, anyukám, találd ki, 
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki? 
Ki más is lehetne, ha nem te. 
Ültess hát, gyorsan az öledbe. Fel

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára 
gondolok mindíg, meg-megállva. 
Nyikorgó kosárral ölében, 
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam, 
ordítottam, toporzékoltam, 
Hagyja a dagadt ruhát másra. 
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán, 
nem szidott, nem is nézett énrám 
s a ruhák fényesen, suhogva, 
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő, 
most látom, milyen óriás ő- 
szürke haja lebben az égen, 
kékítőt old az ég vizében. Fel

Anyák napjára

Bokrétát kötöttem
Jó anyám napjára,
Örül a bokrétám
Minden egyes szála.

S azt mondatja velem
Illatos virágom:
Legyen áldás az én
Édes jó anyámon. Fel

Anyámnak/Nagymamámnak

Virágot kerestem
Pirosat, fehéret,
Bokrétába kötöm
S odaadom néked.

Nem is kivánok én
Érette egyebet
Csak édesanyámat (csakhogy nagymamámat)
Az Isten tartsa meg. Fel

Donkó László: Édesanyám

Édesanyám 
tulipánfa,
édes-kedves
minden ága.
Egyik ága
édes lelke,
hogyha sírnék,
átölelne.
Másik ága
kedves karja,
lázas testem
betakarja.
Édesanyám
tulipánfa,
engem ölel
minden ága. Fel


Azért mert szerettek, jöttem a világra.
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek engem igaz szeretettel!
A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember! Fel


Anyák napján reggel,
mikor a nap felkel,
Nagyanyókám elé állok,
sok-sok szeretettel.

Amíg mesét mondtál,
kötöttél, horgoltál,
Te az egész családunknak
édesanyja voltál.

Anyák napján reggel,
mikor a nap felkel
Nagyanyókám elé állok,
sok-sok szeretettel. Fel

Donászy Magda: Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám. Fel

Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma?

Mi van ma, mi van ma?
Édesanyák napja.
Pár szál virág a kezemben:
édesanyám kapja.

Azt is azért adja,
aki szorongatja:
Édesanyám, édesanyám
jó szívvel fogadja! Fel

Öntözgetem

Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyáknapja ünnepére,
Kihajt minden ága.

Nyilik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.

Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szivében. Fel

Anyák napja van ma

Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.

Csóka mama szívdobogva
Keresgette őket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.

Jönnek! Szólt a kakukk,
Ki a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot.

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja. Fel

Kiss Jenő: Meghajtom magamat

Meghajtom magamat most
friss csokor kezembe,
sose vert a szívem
ennél hevesebben.

Nyújtom kicsi csokrom
édes, jó anyámnak
s töröm a fejem: néki
mi mindent kívánjak?

Gyöngyöt a nyakába?
Sok zsírt a bödönbe?
Mosógépet, hogy magát ne törje?
Azt is, de leginkább
hogy sokáig éljen,
s boldog legyen,
boldog, egész életében! Fel

Anyáknapi köszöntő

Szine szárnyú kis madárka csicsereg az ágon,
Tarka szegfű mosolyog a meleg napsugáron.
Virág, madár, s az én szivem őszintén kivánja:
Édes anyát a jó Isten éltesse, megáldja. Fel

Osváth Erzsébet: Ha itthon vagy...

Ha itthon vagy,
olyan jó nekem.
Szobánk is megszépül
hirtelen.

Vidám lesz minden:
a cserép virág,
a képeskönyvek
és Mica cicánk.

Tudom, nem lehetsz
mindig velem.
Hazavárlak mégis
szüntelen –

hangod hallani,
játszani veled,
megsimogatni
fáradt, szép kezed. Fel

Czeglédy Gabriella: Anyák napja

Nem mondom meg
Neked anya,
(tudod, holnap
Anyák napja),
hogy kapsz tőlem
kisterítőt,
és bejártam
még erdőt,
szedtem Neked
gyöngyvirágot,
sok-sok csokrot
majd meglátod!
Ez lesz az év
legszebb napja,
ugye örülsz,
Édesanya? Fel

Mentovics Éva: A legszebb ünnepen

Oly fénylő a pillantásod, 
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod, 
ha megjöttem, itt vagyok.

Úgy ölel át féltő karod, 
mint dombok a völgyeket, 
melengető, kósza szellő 
a májusi zöld gyepet.

Kacagásod oly gyöngyöző, 
mint erdőn a kispatak, 
amikor a lombok közül 
csörgedezve kiszalad.

Hangod bársony melegével 
kényezteted lelkemet.
Pihentető meséd után 
minden álmom szebb lehet.

Fürgébben ver most a szívem, 
úgy lüktet, és kalapál…
Ő is tudja, nincs szebb ünnep, 
e májusi szép napnál.

Minden egyes dobbanása 
jóságodat köszöni. 
Az én édes, tündérlelkű 
jó Anyámat köszönti. Fel

Devecsery László: Édesanyám haja

Édesanyám haja: hó,
múlt időkön: takaró.

Véle múlt az életem:
emlékeim keresem.

Édesanyám: haja hó,
nagy csendemen takaró.

Szavam hullik, hó szakad,
szállnak múltból madarak.

Édesanyám haja hó:
ezüst úton takaró.

Néki őrzök szavakat:
versbe gyűjtöm azokat! Fel

Kiss Jenő: Anyád szemében

Anyád szemében
ott a nap;
sugarai rád hullanak,
hogy nőj te szépen.

Anyád szemében
ott a hold,
beteg, ha voltál, rád hajolt
a lázas éjben.

Anyád szemében
ott a víz;
a könny, ha utad félre visz,
jaj! baj ne érjen...

Anyád szemében
ott a tűz:
ha csüggednél, szívedbe tűz,
lobogjon, égjen! Fel

Fazekas Anna: Köszöntő

Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.

Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.

Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.

Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:

„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!-
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját. Fel

Édesanyám szeme

Olyan a te szemed,
Mint a nap az égen,
Őrködve kíséri
Minden kis lépésem.

Ragyogó sugarat
Szór minden utamra –
Őrködő szemedet
Felhő ne takarja.

Jóságos két szemed
Őrizőm, oltalmam:
Mint a fényes csillag
Mindig úgy csüng rajtam.

Jóságos két szemed
Könnyet ne hullasson,
Mint a fényes csillag
Mindig mosolyogjon. Fel

Bartos Erika: Anyák

Barnaszemű édesanyám 
Úgy szólítom: Anyuka,
Anyukám a pocakjában
Hordott engem valaha.

Anyukámnak anyukáját 
Úgy hívom, hogy Nagymama,
Süteményt süt, gombócot főz,
Messze száll az illata.

Nagymamának anyukáját 
Úgy hívom, hogy Dédmama,
Dédmamának kertje is van, 
Közepén egy fügefa.

Dédmamának anyukáját 
Úgy hívják, hogy Ükmama,
Ükmamának volt sok tyúkja, 
Meg egy büszke kakasa.

Ükmamának anyukáját 
Úgy hívják, hogy Szépmama,
Hajában a gyöngyös párta,
Derekán a rokolya.

Szépmamának anyukáját 
Úgy hívják, hogy Ómama,
Tizenhárom leányának
Egyike volt Szépmama.

Hogyha nekem gyermekem lesz, 
Akkor leszek anyuka,
Anyukámból nagymama lesz, 
Nagymamámból dédmama.

Anyuka és Nagymama és 
Dédmama és Ükmama,
Szépmama és Ómama is 
Egymásnak mind rokona. Fel

Mentovics Éva: Az én titkom

Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.

Szárnyait és angyalhaját 
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.

Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas - kettőt-hármat -
nem távozik egyhamar.

Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,

aztán fürgén tovalebben
- s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan -
s embermódon elsiet.

Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban. Fel

Megtekintések: 709

Hozzászólás

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Kataning –nak.

Csatlakozzon a(z) Kataning hálózathoz


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Május 6, 2012-on 9:29am-kor

Fogadjátok szeretettel.....minden anyuka,nagymama,dédike,és leendő anyukák!


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Május 5, 2012-on 12:29am-kor


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a Május 4, 2012-on 10:51pm-kor

Kedves Dr.Úr!

Nagyon szépen köszönöm ezt a szép verset.Nekem sajnos már 7 éve nincs édesanyám ,de szivemben örökké él.

HozzászólásokDr. Sebestény Sándor által a Május 4, 2012-on 10:24pm-kor

Nehéz szavakat találni, oly szép ez az összeállítás. Én mégis kedves versemet is ideírom.  Mindszenty Gedeon: Este

"Mielőtt nyugodni mennénk,

Imádkozzunk, gyermekem!"

Így szól jó anyám szelíden

Minden este énnekem.

S mindaketten térdre hullva

Úgy köszöntjük Istenünk,

Hogy e napot is vidáman

Engedé eltöltenünk.

Ráemlékezünk az élő

És megholt kedvesekre,

Az Úr virrasszon fölöttük

Szálljon rájok szerelme.

És ezt elvégezve szépen,

Jó anyácskám megdícsér,

Homlokomra adja csókját,

És aztán nyugodni tér.

De én nem, - én kezeim még

Jobban összekulcsolom.

S könny hullatva  j ó  a n y á m é r t

S hazámért imádkozom.

KATANING TV

OLDAL FORDÍTÓ

TÁMOGATÁS

                 
***

HA TEHETED TÁMOGASD A KATANING OLDALT!

                  KÖSZÖNJÜK!!!

ISTEN HOZOTT!

***






FACEBOOK

MÁR A FACEBOOKON IS MEGTALÁLSZ MINKET! LIKE-OLJ BENNÜNKET OTT IS!!!

Születésnapok

Mai születésnapok

Holnapi születésnapok

ADMINOK

*******

ooo

***

***

***

free counters

***

*******

Profilkártya

Betöltés...

© 2020   Created by Bertalan Katalin.   Működteti:

Profilkártyák  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek

***

*** ***