KEDVES KATANING TAGOK KÉRÜNK MINDENKIT HOGY ÜZENŐFALÁN ÉS PRIVÁT ÜZENETEIBŐL AZ 1 HÓNAPNÁL 

RÉGEBBI ÜZENETEKET ÉS KÉPEKET   KITÖRÖLNI SZÍVESKEDJETEK  HOGY NE TERHELJÜK TÚL AZ OLDALT.   A SAJÁT OLDALON LÉVŐ KOMMENTEKTŐL JOBRA EGY PICI PIROS +  OTT TÖRÖLHETŐ.

Kedves Barátaink ! A Faliujságon lehet üzenni egymásnak. A Körpanoráma csoportban is lehet nézni Tévé műsort és sok szép tájat is nézni.Kellemes időtöltést kivánunk Mindenkinek!

Kedves Barátaink! ÚJDONSÁG  A NING RÉSZÉRŐL.       !!!

 Ez egy zárt közösség oldal ,ahol   2010. óta a szabadidejét szeretetben,békességben együtt töltő csapat értékes Tagjává váltunk. AZ OLDAL  nem  FIZETŐS  Ezért kérek mindenkit aki velünk akar maradni hogy hivja meg barátait az oldalra .

Kivánunk mindenkinek kellemes idötöltést az oldalon.

                                !                                          

Kőbe vésve....
Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek,
és az egyik barát képen törölte a másikat,
aki megsértődött,
és anélkül, hogy szólt volna bármit is,
beleírta a homokba:
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek,
ahol elhatározták, hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont,
fuldoklani kezdett, de a másik kimentette.
Magához térvén, kőbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet,
majd megmentette a másikat, megkérdezte:
- Mikor megütöttelek, homokba írtad.
Most meg kőbe vésted.
Miért?
A másik azt válaszolta:
- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat.
De ha valaki jót tesz velünk,
véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI,
A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni,
akit tisztelsz, egy pillanat műve.
Megszeretni egy nap elég,
de az illető elfelejtéséhez már lehet,
hogy kevés egy élet is.
Hajnal Kiss fényképe.

Megtekintések: 190

Hozzászólás

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Kataning –nak.

Csatlakozzon a(z) Kataning hálózathoz


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a November 1, 2015-on 11:41pm-kor
Hajnal Kiss fényképe.
Hajnal Kiss fényképe.

CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a November 1, 2015-on 11:40pm-kor
Hajnal Kiss fényképe.
Hajnal Kiss fényképe.

CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a November 1, 2015-on 11:37pm-kor


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a November 1, 2015-on 11:36pm-kor

melynek árnyékába menekülsz
a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok
a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok
házad ajtaja, bölcsőd fája...
...koporsód fedele.
Vándor
ki elmégy mellettem,
hallgasd meg kérésem: Ne bánts!
Hajnal Kiss fényképe.

CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a November 1, 2015-on 11:35pm-kor
Lelkemből love : fényképe.

Ady Endre: Őrizem a szemed heart hangulatjel

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a November 1, 2015-on 11:34pm-kor

Történetek


Van megoldás!
Amikor azt érzed, hogy vége, nem tudod tovább folytatni és feladnál mindent akkor jusson eszedbe, hogy

Ott ültem a vonatsíneken, vártam....az egyetlen megoldást.
Nem az jött... amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
- Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.
- Ezen a vonalon nem jár vonat.
- Honnan?...
- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede... Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.
- Mit?
- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?
- Látom.
- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is.
Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda... ahol összeérnek a sínek...
- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?
- Semmit.
- Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?
- Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!
- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?
- Felhőket... Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik... Most olyan alakja van, mint egy angyalnak... Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!
- Mit érzel most, ebben a pillanatban?
- Boldog vagyok!... Boldog vagyok?
- Igen... itt és most összeértek a sínek.

Hajnal Kiss fényképe.
Hajnal Kiss fényképe.
Hajnal Kiss fényképe.
Hajnal Kiss fényképe.

CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a November 1, 2015-on 11:31pm-kor

Vasárnapi vendég

Egyszer mikor még Pesten laktunk, valaki becsöngetett hozzánk.

Vasárnap volt, anyukám pont akkor lett készen az ebéddel.

Kiment a folyosó végén lévő rácshoz és egy nénit talált ott...
Haja hófehér volt, arcán vastag szemüveg, ruhája sötétkék, tiszta, vasalt. Ott állt csendben. Anyukám megkérdezte mit szeretne, a néni azt felelte lesütött szemmel, nagyon éhes.

Nem is tudom melyikük érezte magát kellemetlenebbül.
Édesanyám beengedte, majd a bejárati ajtóig sétáltak. A vendég megtorpant. Anyukám látva ezt, azt mondta öt percet kér. A néni összekulcsolt kézzel álldogált a folyosón és várt.
Eltelt öt perc és anyu egy szatyorral a kezében jelent meg. Három befőttes üveg volt benne. Az egyikben húsleves, a másikban pörkölt és rizs. Mellette kis zacskóban negyed kiló puha kenyér.
Rámosolygott édesanyámra és halkan egy szót dúdolt: - Köszönöm.
Anyukám a kezébe nyomott valamennyi kis pénzt, pedig emlékszem akkor nekünk sem volt sok. Mindig is a "több nap, mint kolbász" elvet vallotta...
A néni apró fekete szeméből hála sugárzott. Édesanyám megsimogatta a kezét és kikísérte őt. Következő vasárnap ismét eljött, és anya megint csomagolt neki egy kis ételt, majd a következő hétvégén anyu már eggyel több személyre főzött.

A vendég minden vasárnap eljött, legalább fél éven át.
Sajnos a számlák kifizetése után, már alig maradt egy kis pénze az életben maradásra.
Megtudtuk, hogy se kutyája, se macskája. Egyetlen gyermeke kiment külföldre, de az már nagyon régen volt, azóta nem is kereste fel.
Nagyon megszerettük őt és anyuval minden vasárnap az ablak mögül kukucskáltunk és lestük a liftet, hogy mikor jön már. Egyik hétvégén nem jött el. Gondoltuk, majd a következő vasárnap.
Több héten át vártuk őt, de nem jött. Anyuval egymásra néztünk. Mindketten sejtettük, hogy ez mit jelenthet.
Láttam, ahogyan két könnycsepp gördül le az arcán. Megsiratta a vasárnapi vendéget, akit igazából nem is ismert. Azután sok vasárnap maradt még az ebéd végén a tál alján.

Pontosan egy adag.


CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a November 1, 2015-on 11:30pm-kor

MEGHATÓ TÖRTÉNET: A KISMADÁR SZÍVE.....
A Madaraknak is van lelkük?
Ha eddig úgy tudtuk; ha egy kismadár elveszti párját, nem vált ki nála reakciót, nem így van! Egy tanulságos történetet örökített meg, fényképfelvételekkel, egy újságíró.

Ez a kismadár túl alacsonyan repült és elütötte egy teherautó . Nem halt meg mindjárt, várta a párját.

A párja megérkezett, akkor már a kismadár nagyon rosszul volt. A párja gondolt egyet, és elrepült, hogy enni valót hozzon neki, hátha attól jobban lesz.

Hiába minden, nem használt semmi, a kismadár pedig sírt a fájdalomtól, majd elhallgatott és oldalra billent.

A párja először nem tudta, mit tegyen, csak állt, állt, és várt

Amikor látta, hogy a párja élettelenül fekszik és nem válaszol, ismét elrepült.

Hamar visszaérkezett, szájában egy kövér hernyóval, de mindhiába.

Ekkor elkezdett torka szakadtából csiripelni, és a kismadarat, tollánál fogva rángatni.

Így ment ez egy darabig, és amikor a kismadár párja megérezte, hogy most egy visszafordíthatatlan dolog történt, soha többé nem tudja a párját életre kelteni, elkezdett, nagyon, nagyon keservesen sírni.

Hajnal Kiss fényképe.
Hajnal Kiss fényképe.

CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a November 1, 2015-on 11:29pm-kor

Egy szep napon.

Egy szép napon az Úr hivatta Angyalát:
- Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
Hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.
Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.
Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny:
- Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.
Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét.

Hajnal Kiss fényképe.

CREATOR
HozzászólásokBertalan Katalin által a November 1, 2015-on 11:29pm-kor

Vándor

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?
Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még a bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.

"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek" - mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!" - sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!" - kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.

"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!" Így sikolt, és felébred.

Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már! - sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.

(ismeretlen szerző)

KATANING TV

OLDAL FORDÍTÓ

TÁMOGATÁS

                 
***

HA TEHETED TÁMOGASD A KATANING OLDALT!

                  KÖSZÖNJÜK!!!

ISTEN HOZOTT!

***






FACEBOOK

MÁR A FACEBOOKON IS MEGTALÁLSZ MINKET! LIKE-OLJ BENNÜNKET OTT IS!!!

Születésnapok

Mai születésnapok

Holnapi születésnapok

ADMINOK

*******

ooo

***

***

***

free counters

***

*******

Profilkártya

Betöltés...

© 2021   Created by Bertalan Katalin.   Működteti:

Profilkártyák  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek

***

*** ***